Az első Sziget és a Balaton-parti diszkók: Ilyen volt a fesztiválélmény a 90-es években

Képzelj el egy fesztivált okostelefonok, szelfibotok és Instagram-sztorik nélkül. Egy helyet, ahol a sárban dagonyázás nem egy menő poszt alapanyaga volt, hanem a valóság. A 90-es évek fesztivál- és bulikultúrája nyers, spontán és hihetetlenül szabad volt.

Az egész a Diákszigettel kezdődött 1993-ban. A mai Sziget Fesztivál őse egy baráti, „csináld magad” hangulatú rendezvény volt, ahol a sör olcsó volt, a por és a sár pedig alapfelszereltség. A kommunikáció kimerült abban, hogy megbeszéltük: „Találkozunk este 8-kor a nagyszínpad jobb oldalánál.” Ha valaki nem volt ott, akkor nem volt ott. Nem volt mobil, amin felhívhattad volna, így kénytelen voltál elengedni a dolgot, és jól érezni magad anélkül is. Ez a kényszerű spontaneitás olyan kalandokat szült, amik ma már elképzelhetetlenek.

A nyár másik epicentruma a Balaton-part volt, különösen Siófok. A Palace és a Flört neve egyet jelentett a hajnalig tartó bulizással. A Palace hatalmas, szabadtéri táncterén a legnagyobb nemzetközi és hazai DJ-k játszottak, a habpartik pedig legendásak voltak. Ezeken a helyeken nem számított, hogy ki vagy, csak az, hogy szereted a zenét és a táncot.

A korszak bulizása a pillanat megéléséről szólt. Nem dokumentáltuk, hanem átéltük. A zene hangosabb volt, a kapcsolatok valódiabbak, az emlékek pedig talán éppen azért maradtak meg ennyire élesen, mert nem egy telefon képernyőjén keresztül néztük őket. Ez volt az a szabadság, ami a 90-es évek bulijait igazán felejthetetlenné tette.