Emlékszel még rájuk? A 2000-es évek legnagyobb egynyári slágerei, amiket imádtunk.

Vannak dalok, amik nem akarnak megváltani a világot. Nincs mély üzenetük, nem forradalmasítják a zenét, egyszerűen csak jönnek, letarolják a slágerlistákat egyetlen nyárra, majd eltűnnek a süllyesztőben. A 2000-es évek mesterei voltak az ilyen, úgynevezett „one-hit wonder” slágereknek, amikre ha ma meghalljuk őket, egyszerre fog el minket a nosztalgia és a hitetlenkedés: „Tényleg ezért voltunk ennyire odáig?”

Ki ne emlékezne a moldáv O-Zone trióra és a „Dragostea Din Tei”-re? A dal, amit senki sem értett, de mindenki énekelt, a repülőgépszárnyon táncoló fiúk pedig egy egész generáció agyába égtek bele. Aztán ott volt a spanyol Las Ketchup lánycsapat és az „Aserejé”, aminek a refrénjéhez egy komplett, máig érthetetlen kézmozdulat-sor is tartozott. Mindenki ezt próbálta utánozni a diszkóban, több-kevesebb sikerrel.

A francia vonalat In-Grid képviselte a „Tu Es Foutu” című dalával, amiben a harmonika és a lüktető dance-alap tökéletes elegyet alkotott, és egy csapásra a Riviérán éreztük magunkat. Ne feledkezzünk meg a német Lou Begáról sem, aki a „Mambo No. 5”-tal hozta el a latinos életérzést, és a nők neveit soroló szövegét mindenki kívülről fújta.

Ezek a dalok a gondtalanság szinonimái voltak. Nem kellett őket túlgondolni, egyszerűen csak hagyni kellett, hogy magukkal ragadjanak. Bár az előadóik többsége azóta eltűnt, a slágereik örökre velünk maradnak, mint egy képeslap egy felejthetetlen nyaralásról, ami talán meg sem történt, de az emléke mégis mosolyt csal az arcunkra.