MSN, iWiW és a 3310-es Nokia: Így éltük túl a mindennapokat az okostelefonok előtt

Képzelj el egy világot, ahol nincsenek emojik, nincsenek Insta-sztorik, és ha elindultál otthonról, elérhetetlen voltál. A 2000-es évek eleje a digitális kommunikáció hőskora volt, ahol minden újítás csodaszámba ment, és a kapcsolattartásnak még megvolt a maga rituáléja.

Az otthoni kommunikáció csúcsa az MSN Messenger volt. A suliból hazaérve az első dolgunk volt bekapcsolni a gépet, és megnézni, ki van online. A beszélgetéseket a „nudge” (megbökés) funkcióval lehetett sürgetni, ami az egész képernyőt megrázta, az érzelmeinket pedig egyedi hangulatjelekkel és animált GIF-ekkel fejeztük ki. A becenevünk tele volt dalszövegrészletekkel és szimbólumokkal, és a státuszunk jelezte, hogy éppen zenét hallgatunk a Winampen.

A közösségi élet csúcsa az iWiW volt. Az ismerősök visszajelölése, a falra írt üzenetek és a képfeltöltés mind újdonságnak számítottak. Az igazi izgalmat az jelentette, hogy megnézhettük, ki nézte meg az adatlapunkat, és órákig böngésztük mások ismerőseinek ismerőseit.

Mindeközben a zsebünkben ott lapult a megbízhatóság szimbóluma: a Nokia 3310-es. A telefon, amit leejthettél, eldobhattál, de sosem ment tönkre. Az akkumulátora napokig bírta, a legfontosabb funkciója pedig a Snake II volt, amivel órákig el lehetett játszani. Az SMS-írás a T9 szótárral és a 160 karakteres limittel igazi művészet volt, és megszületett a „rövidítés-nyelv” („sztem”, „vagyok”, „pls”). Ez a korszak tanított meg minket a türelemre és arra, hogy a digitális kapcsolatoknak is megvan a maguk varázsa, még ha lassabbak és egyszerűbbek is voltak.